Fogalmam sincs, hogy pontosan hányszor játszottuk el ezt kiskorunkban...Mindig csúszkáltunk a folyosókon, kergettük egymást vagy éppen Leot a hatalmas Bernáthegyit, aki akkoriban akkora lehetett, mint én.Sosem felejtem el, hogy a gyermeki kacajaink képessek voltak betőlteni ezt a hatalmas házat...
-1.2.3-hallottam meg legjobb barátom hangját a folyosó végéről, mire azonnal felé kaptam a tekintetem, de mire jobban szemügyre vehettem volna a síklását, arra már mellettem landolt.
-Ezt sosem lehet megunni.-nézett rám mosolyogva és azzal a lendülettel azonnal fel is pattant mellőlem.
-Kézenfogva?!-nyújtotta felém jobb kezét, mire hatalmas mosollyal az arcomon megfogtam azt.
-1.2.3-síkitottuk egyszerre, majd egymást löködve és húzogatva, végül sikerült elérnünk a folyosó végéhez, és biztonságban landolni az ott heverő puha matracon.
-Nem zavarnak azok a csővek?-kérdeztem Mátét, amikor jobban szemügyre tudtam venni a pólójából kidudorodó részeket.
-Katéteterek.-javított ki, majd mosolyogva rám nézett.
-Amúgy ha nem figyelek rá, akkor nem. Plusz még mindig jobb, hogy itt van, mintsem, hogy OTT lent legyen.-nézett rám eltorzult arccal, mire felnevettem.
-Szóval?Következő program?-néztem rá csillogó szemekkel, mire Máté feltápászkodott mellőlem és ismét felém nyújtotta a kezét.
-Mindent bele fagyi.-mosolygott rám, én pedig akaratlanul is megéheztem.
-Van itthon egy csomó gumicukor meg pillecukor meg süti díszítős szar, meg csokidrazsé.-nézett rám a barna hajú fiú, csillogó kék szemekkel.
-Nem látszik túl kényelmesnek.-néztem rá legjobb barátomra, miután sikerült hatalmas rumlit csinálnunk a konyhában.
-Persze, hogy nem az. Bele van ültetve a vénámba.-nézett rám mosolyogva, miközben csak a mellkasából kiálló kis csővet bírtam bámulni.
-Esetleg visszavegyem a pólóm?-kérdezte Máté, miközben egy hatalmas kanál fagyit tömött a szájába.
-Dehogyis. Nem kell. Csak a katéternek a bőrödön belül kellene lennie, nem?-gondolkoztam el, mire Máté végre helyet foglalt velem szemben.
-Kétféle katétér létezik. A Hickman-katéter és a Port-katéter. Nekem az első van. És mivel a cső a bőrömön kívül van, nagyobb a fertőzésveszély, de kevésbé fájdalmas a kezelés.-mondta nekem, miközben láttam rajta, hogy teljesen belemélyed abba, amit mond.
-Mennyire néztél utána ennek a dolognak?-kérdeztem tőle komolyan, de ő csak lazán megrántotta a vállát.
-Eléggé.-mondta nekem lehangoltan, majd elnevette magát.
-Hogy fér bele ennyi fagyi a szádba?!-nézett rám kidülledt szemekkel, de sajnos egy fejrázáson kívül nem tudtam neki más választ adni.
Pár percig csak néztük egymást a velem szemben álló fiúval, és akaratlanul is feltűnt a zavart tekintete. Gyorsan lenyeltem a számban lévő hideg fagyit, és aggódó tekintettel néztem rá.
-Máté, jól vagy?-kérdeztem tőle, mire hirtelen a pultnak dőlt és összegörnyedve hatalmas levegőt vett.
-Azt hiszem hányingerem van.-mondta ki, majd azzal a lendülettel el is kezdett futni a folyosó végén elhelyezkedő fürdőszoba felé.
Lekászálodtam a bárszékről és hatalmas léptekkel megindultam legjobb barátom után.
-Jól vagy?!-guggoltam le mellé a hideg kőre, mire ő a WC-nek támaszkodva megrázta a fejét.
-Minden rendben lesz.-simitottam végig a hátán, és ezt a cselekvésemet egyetlen egy másodpercre sem szüntettem meg, mindegy, hogy hányszor görnyedt előre a teste, vagy hányszor rázta ki a hideg a kezeim alatt.
-Andi..ugye tudod, hogy nem kellene ezt végignézned?-kérdezte tőlem elkínzott hangon, mire egy apró mosoly kíséretében megráztam a fejemet.
-Nem hagylak pont most egyedül.-mondtam halkan, ő pedig hálásan elmosolyodott, majd újra előrebicsaklott a feje.
-Ez így nagyon romantikus..-lehelte nekem. Felnevettem.
-Tőled kaptam el a bárányhimlőt. Annál nincs romantikusabb.-mosolyogtam rá.
-Jobban vagy?-kérdeztem Mátét, amikor belenyomtam a kezébe egy jól megszokott "betegségűző" menta teát.
-Fogjuk rá.-mondta, miközben befészkelődtem mellé az ágyba.
-Mit nézünk?-kérdeztem tőle a Tv felé kapva a fejem.
-Blow-mondta Máté, miközben még több hangot adott az amúgy is hangos filmre.
-Hányszor láttuk már.-nevettem fel, mire ő is elkuncogta magát.
-És még mindig a kedvencem.-mondta, mire az oldalamra fordulva ránéztem.
-Beszéltem ma Andrissal.-mondtam neki, de ezzel sem sikerült elérnem azt, hogy felém nézzen.
-És? Kibékültetek?-kérdezte tőlem, a filmet bámulva.
-Üvöltöztünk kicsit egymással, de amúgy igen.Megbeszéltük a dolgokat.-mondtam neki elgondolkodva.
-Ti mikor fogjátok megbeszélni?-kérdeztem tőle fáradtan.
-Hazafele összefutottam vele. Úgyhogy ja. Megvagyunk.-mondta nekem, mire feljebb emeltem a fejem.
-Mivan?! Ilyen gyorsan?! Hogy tudtátok ilyen gyorsan megbeszélni?!-néztem rá elképedve, a mellettem ülő fiú pedig hangosan felnevetett.
-Andi. Mi fiúk vagyunk. Összefutunk. Csá haver. Csá. És ennyi. Nem csinálunk ebből nagy ügyet.-mosolygott rám, majd hirtelen felém kapta a tekintetét.
-Plusz, az unokatesóm. Születésem óta ismerem, mint te engem. Vagy őt is. Nem fogom egy ilyen kis faszság miatt elbaszni azt a 16 évet.-nézett rám mosolyogva, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-Milyen lenne, ha minden kis szarságon megharagudnék, amit mondasz?!-nevetett fel.
A puha párnába fúrtam a fejem, mivel tudtam, hogy teljesen igaza van.
-Utálom, hogy ilyen lett...-sóhajtottam nagyot, aminek következtében Máté szüneteltette a filmet.
-Tudom.Azóta ítélsz el teljesen mindenkit aki bulizik, meg iszik, meg cigizik.-nézett rám komolyan, mire aprót bólintottam.
-Mert Andris is sokkal rosszabb ember lett tőle.-vettem nagy levegőt.
-Meghalt a legjobb barátja. Valahogy le kell vezetnie...neked is le kellet.-mondta nekem Máté, mire ironikusan felnevettem.
-De én segítenék neki benne.-néztem fel rá, mire ő megrázta a fejét.
-Van amiben nem tudsz neki segíteni. Figyelj. Andris élete szörnyűségek sorozata. Eddig két, számára fontos embert veszített el. Biztos nem könnyű neki, hogy kiderült, hogy beteg vagyok.-nézett rám komoly kék tekintettel a mellettem fekvő fiú.
-Teljesen más vagy...-sóhajtottam nagyot, mire Máté felnevetett.
-Hogy érted, hogy teljesen más?-nézett bele a szemembe, én pedig felsóhajtottam.
-Gazdag vagy, elkényeztetett, jól nézel ki, kiváló stílusod van, ezer barátod, mégsem vagy nagyképű és bunkó. És az a vicces, hogy sosem voltál az. Mindig is jó ember voltál.-néztem rá mosolyogva, mire Máté megrázva a fejét, hozzám vágta az egyik párnát.
-És jó hatással vagyok rád.-mondta nekem, mire kérdőn felé néztem.
-Mindig amikor velem vagy, elfelejted nyomkodni az a szart, ami amúgy káros, mert sugároz.-mondta nekem, és rájöttem, hogy tényleg alig szokott a közelemben lenni a telefonom, amikor vele vagyok.
-Hahaha. Még egy jó tulajdonság neked.-mondtam nevetve, majd kikászálodtam Máté ágyból, és egy jóéjt puszit nyomva az arcára, megindultam a számomra fent tartott szoba felé.
Azonban mielőtt lefeküdtem volna, előhalásztam a laptopom és meg kellett tudnom azt, amit muszáj tudnom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése